Újkígyós az Alföld tiszántúli területének délkeleti részén fekszik, a Körösök és a Maros között, Békés megyében Békéscsabától délnyugatra 17, Gyulától nagyjából nyugatra 26 km-re. A régió egyik kiemelkedő központi térsége. Az említett városok közelsége egyre erősebben segíti a városiasodás folyamatát.
A település nevének első ismert okleveles említése 1398-ból való. Bizonyos, hogy a nevet 1456-ban is általánosan használták, Zaránd megyei Kégyós birtokként. Egy később keletkezett okirat a települést már nem Zaránd, hanem Békés megye területére helyezi. Újkígyós történetét valójában csak 1814-es alapításától számíthatjuk.
A kígyósi birtok 1798-ban került a Wenckheim család tulajdonába. A terület még ekkor is magán viselte a korábbi hadakozások nyomait. A török és német dúlásokat csodálatos módon vészelte át Szeged katolikus népe. A békés évtizedekben virágzó, sűrűn lakott vidékké vált.
1858-ban megépült a vasút Szolnok és Arad között, amely Újkígyóshoz közel vezetett, s ez nagyban hozzájárult a település gazdasági fejlődéséhez.
1858-ban készült el a templom, amelyet Szűz Mária védelmébe ajánlottak, és ma is szép állapotban látható. 1884-ben a község területének földjét és egy szép nagy határrészt megvásárolt az ókígyósi méltóságos grófi uradalomtól.
Ez a társadalmi csoport, amely önmagában is a település összlakosságának több mint felét adta, erős vallási és nemzeti elkötelezettséggel bírt. Talán az ő számukra jelentett leginkább súlyos hátrányokat az 1945 utáni fordulat. 1948-ban megalakult a „Dózsa” Termelőszövetkezeti Csoport. Egyidejűleg az addig Újkígyóshoz tartozó Ókígyós önálló községgé vált Szabadkígyós névvel, s a közigazgatás elszakadt Újkígyóstól. 1960-ra Újkígyós termelőszövetkezeti község lett. 1970-ben Úkígyós nagyközség lett.
http://ujkigyos.hu/